“Kérlek, ne engedj ki! Nem tudom megvédeni magam.”

Olvasási idő: 5 perc
A világ folyamatosan változik és ezzel együtt rengeteg más dolog is hatalmas átalakuláson megy keresztül. A macskatartással sincs ez másképp, hiszen sok szempontból megváltozott a biztonságos tartás fogalma.

Sajnos rengetegen a mai napig is a régi időkhöz hasonlítják a tartásukat. A következő mondatok sokaknak lesznek ismerősek.
„Régen sem zártuk be őket a házba.”
„A macska ragadozó, vadásznia kell.”
„Meg kell adni nekik a szabadságot.”
„Jó helye van kint.”
„Okos macska nem kóborol el.”

Hosszasan lehetne sorolni az ezekhez hasonló megszólalásokat, amelyektől rendszerint lever a víz minden lelkiismeretes állattartót. Valóban nem zárták be őket a házba a nagyszüleink, de meddig is éltek azok a macskák? Öt, esetleg hat vagy nyolc évig, de csak akkor, ha szerencséjük volt. Ha nem, akkor fel sem nőttek. Ellenpéldák természetesen vannak, de jókora mázli kell hozzá.

Melyek a legnagyobb veszélyek a kijárós macskákra nézve?

  • elüti egy autó
  • más állat áldozata lesz
  • megbetegszik
  • csapdába esik
  • sérülést szenved
  • megmérgezik
  • lelövik
  • mások bezárják/ellopják

50-60 évvel ezelőtt még egészen kicsi esély volt arra, hogy egy vidéken élő család macskáját elüsse egy autó. Ma azonban már egy kevésbé forgalmas helyen sem csak napi két autó és három lovaskocsi halad el, így ez a veszély sokkal hatványozottabb napjainkban.

Aki ezekhez az időkhöz hasonlítja a macskák tartását, azok az emberek miért használják az internetet? Abban a korszakban még a televíziót is szomszéddal közösen néztük. Mit keresnek ők a közösségi médiában, ami egy modern találmány? Ha ennyire nem akarnak részt venni a világ fejlődésében és tudomásul venni az idő múlását, akkor ennek a hozzáállásnak ne csak a macska lássa a kárát. Az állatok nem változtak olyan sokat, ők nem érzékelnek belőle semmit. Ebből kifolyólag a gazdi feladata, hogy az aktuális körülményekhez képest a lehető legbiztonságosabb környezetet biztosítsa.

Igen, ma már elengedhetetlen része az életünknek az online tér. Vannak, akik csak azért használják, mert rákényszerültek, de belátták, hogy szükséges, mert a világ változik. Akkor a macska miért van még mindig kint?

Amíg a fent felsorolt veszélyek valósak, ráadásul napi szinten halljuk egyiket, másikat, esetleg többet is, addig nekik nem biztonságos kint. Sok szempontból az ember miatt nem biztonságos, de van olyan is, amiről senki sem tehet. Ilyen például, hogy lehet akármilyen okos a macska, nem fog elmenni a zebráig, hogy aztán átsétáljon a zöld jelzésnél. Ezt nem fogja megtenni. Lehet mondani, hogy az autósnak kell körültekintőbbnek lenni, de pillanatok alatt ki tud alakulni egy olyan szituáció, amikor az állat az árokból ugorva rohan át az úttesten, a sofőrnek pedig feleszmélni sincs ideje. Ám mégis meg lehet akadályozni, hogy ilyen megtörténjen. Nem azzal, amikor a gazdák a baleset után hirtelen feléledő lelkiismerettel, dühösen és sértődötten posztolják a modern technológia egyik vívmányának, a közösségi médiának valamelyik felületére, hogy milyen szörnyűséget tett valaki a családtagként szeretett kedvencével. Nem ez a megoldás. A megoldás a megelőzés, azaz a macska maradjon odabent.

A családtagnál tartva érdemes elgondolkodni azon is, hogy milyen mértékben tekintjük őket annak. Annyira, hogy amíg itt van, addig szeretjük, ha már nincs, akkor lesz másik? Gondolom senki sem ereszti szélnek minden reggel a két éves gyerekét mondván, hogy „okos gyerek, majd este hazajön”. Ugye nem?

Rengetegen állítják, hogy a korábban kinti léthez szokott macskát nem lehet átnevelni a benti tartásra. Azért nem, mert nincs hozzá türelmük? Vagy azért nem, mert nem tudják, hogy hogyan kell? Melyik a kettő közül? Ugyanis csak ez a két lehetőség van. Ezen a ponton ellenérveket sem lehet felhozni. Éppúgy, ahogy az utódokat sem az anyaság öröméért hozzák a világra, hanem ösztönből, úgy a természetben sem kalandoznak és élményeket szereznek, hanem túlélni próbálnak.

A következő gyakori kifogás, hogy nem megy messzire. Tőlük is tudnék mit kérdezni. Például azt, hogy egész nap fut a macskája után az utcán? Fel a fára, át a kerítésen, be az árokba? Dehogy. Fogalma sincs róla, hogy hol volt a macskája tegnap délután 3-kor. Honnan is tudná? Szintén gyakori agymenés, amikor valaki azt mondja, hogy eddig is minden este hazajött. De mi van azokkal, akik azokat a buta és értelmetlen posztokat írják, hogy a cica egyszer csak nem ment haza? Valamikor ők is így gondolkodtak. Tévedésekben pedig nem érdemes élni: azoknak az állatoknak a többsége, soha többé nem is ment haza. A gazda pedig vagy tanult belőle, vagy most írja a következő macskájának az éltűnéséről szóló önsajnáltató bejegyzését, ami alatt a kommentszekcióban pedig agresszív módon támadja majd azokat, akik rá mernek kérdezni a miértjére.

Ennek a cikknek jó eséllyel minden sora felesleges szószaporítás, hiszen azok fogják olvasni, akiknél a macska eltűnése kimerül abban, hogy nem tudják, hogy épp a konyhában vagy a nappaliban kell-e keresni. Ellenben, ha eljut ez a poszt egyetlen olyan emberhez is, akinek a macskája épp most rohan át az úttesten hazafelé tartva, akkor megérte. Főleg akkor, ha az illető a sértődés helyett ráébred arra, hogy mekkora veszélynek teszi ki a cicáját.

A benti tartás fontosságának hangoztatása nem az elit macskatartók sznobsága, hanem az állat védelmére irányuló törekvés.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.