Miért támad a cica?

Olvasási idő: 4 perc

Napi szinten látom a kétségbeesett gazdikat, akik nem tudják mit tegyenek az őket megtámadó cicájukkal és sajnos gyakran még az is felmerül, hogy tanácstalanságuk miatt megválnának tőle. Az elmúlt időszakban ti is kértetek tőlem segítséget ezzel kapcsolatban, de a napokban személyesen is volt „szerencsém” megtapasztalni egy szitterkedés alkalmával. Elég gyakori problémának számít, ezért láttam értelmét, ha erről külön cikket írok.

Megkarmolja a kezedet? Támadja a lábadat? Harap? Ideje változtatni!

Ha szeretnél elindulni ezen az úton, akkor először meg kell értened azt, hogy a cicád nem utál téged és nem is azért csinálja, hogy bosszantson. Meg kell próbálnod egy kicsit az ő szemével látni a világot. Míg az embereknél az agresszív viselkedés kritikán alulinak és minősíthetetlennek számít, addig a macskák esetében egészen más dolog áll a háttérben. Náluk inkább jelként kell értelmezni, amit nagyon fontos megfejteni, hiszen ezzel üzenni próbál valamit. A cicáknál ez a rengeteg le nem vezetett energia számlájára írható, de az is lehet, hogy egyszerűen csak nem tudja hogyan kell játszani, amire neked kell megtanítani.

Ha kedvenced viselkedése hirtelen változott meg, akkor az első feladatod, hogy megmutasd őt egy állatorvosnak, hogy az egészségügyi okokat kizárhasd. Csak azután léphetsz tovább, ha az orvos megerősítette, hogy nem más, komolyabb tényező váltotta ezt ki.

Az agresszió egyik oka a félelem. Előfordulhat, hogy az emberektől, esetleg pont tőled fél, mert korábban kellemetlen élményekben, például bántalmazásban volt része, így attól tart, hogy az megismétlődhet.

Ha játék közben finoman karmol és harap, azok még beleférnek a normális viselkedésbe, ha nem szándékosan, erővel teszi. Azt viszont macskatartóként fontos megjegyezned, hogy az emberi kéz és láb nem játékszer. Soha ne játssz így a cicáddal, mert könnyen lehetnek belőle balesetek! Ha megtanulja ezt a nem megfelelő viselkedést, akkor később is a kezed és a lábad harapdálásával fogja a tudtodra adni, hogy játszani támadt kedve. Előfordulhat, hogy te ezt eddig nem tudtad, szóval most le kell erről szoktatnod, ami közel sem olyan nehéz, mint amilyen zavaró a probléma. Ezt úgy tudod megtenni, hogy minden harapás, karmolás és nem kívánatos viselkedés alkalmával egy határozott „NEM” szó után azonnal abbahagyod a játékot, majd odébbállsz. Komolyabb fenyítéshez ne folyamodj, mert ahelyett, hogy eredményre vezetne, inkább az ellenkezőjét fogod elérni vele és a helyzet csak rosszabb lesz. Egy korábban ölben dorombolós cica viselkedésére is rossz hatással lehet, ha játék címszó alatt a kezeddel birkózik. Erre a célra tökéletes egy plüssállat még akkor is, ha ez kevésbé mulatságos.

A macska egy önálló lény és időnként neki is nyugalomra van szüksége. Fontos, hogy a család minden tagja megértse ezt és amikor az állat nem akarja a simogatást vagy azt, hogy valaki ölbe vegye, akkor ezt tiszteletben kell tartani. Ezek nem nehéz szabályok, így minden gazdi könnyedén be tudja őket tartani.

Az agresszió legfőbb oka nem más, mint a mozgás és az energia levezetésének hiánya. Ezt egy módon tudod megoldani: sok-sok játékkal! Kell, hogy legyen olyan játéka, amivel egyedül is lefoglalhatja magát, de ez sem helyettesíti a közös játékot veled. Nem csak szombatonként kell vele foglalkozni, amikor otthon vagy, hanem a hét minden napján bele kell iktatnod a programba. Az is fontos, hogy ez lehetőség szerint minden nap nagyjából azonos időpontban legyen, ha van kedved hozzá, ha nincs.

A cikk elején említettem a szitterkedés alkalmával megismert cicát. A vele szerzett tapasztalatomat szeretném leírni néhány mondatban. Első találkozásunkkor minden előzmény nélkül harapta vérese a lábamat és az apró mozdulataimra is fújással reagált. Nem tettem vele csodát és különösebb energiabefektetésembe sem került az, amit csináltam. Körülnéztem a házban, ahol meglepetésemre egyetlen játékot sem találtam, így legközelebb már azokkal felszerelkezve érkeztem. 10-15 perc intenzív mozgástól teljesen elfáradt már az első alkalommal. Naponta kétszer játszottam vele hasonlóan hosszú ideig. A második után már egyértelművé vált, hogy a cica nem mozog, nem foglalkoznak vele eleget. A harmadik látogatásomkor boldogan fogadott az ajtóban, a játékot pedig azzal köszönte meg, hogy a lábamnak dörgölte magát és jókedvűen járkált fel-alá, követett a házban. Nem egy több hónapokig tartó terápia volt ez, csupán a gazdája nyaralása alatt vettem szárnyaim alá és gyökeres változás történt a viselkedésében.

Ha hosszútávú eredményt szeretnél elérni, akkor nem egy hétre lesz szükségetek, főleg ha a visszaesést is el akarod kerülni, de úgy gondolom, hogy a mindennapos vidám játék rád is jó hatással lesz, egy boldog cica pedig megéri a fáradozást.