Olvasási idő: 2 perc

Szájukat jártató állatvédők, cikkek és felhívások ezrei, érvek sokasága, de egy valami sosem változik: a házi szaporulat. Mindig is volt, ma is van és ezután is lesz, ha minden így folytatódik. Rajtunk múlik, hogy meddig tart ez az egész.

“Jó helyre kerülnek.”
“Mindig találunk gazdát.”
…és sorolhatnánk még azokat az érveket, amikkel a házi szaporítók próbálják bizonyítani az igazukat. Ne felejtsük el, hogy nemcsak ez az oldal a hibás, hanem az is, aki ilyen helyről származó macskát választ, hiszen ezzel megerősítést kap a szaporító, hogy rendben van, amit művel. Ebbe természetesen bele lehet kötni azzal az indokkal, hogy az állat nem tehet róla és ő is érdemel gazdát. Ez így van. De nem lenne egyszerűbb, ha meg sem születnének és most nem lenne miről beszélni? Vagy jobb a “mindegy hova, csak vigyétek” macska? Jobb szerződés nélkül befogadni? Jobb nem tudni, hogy egészséges-e amikor hazaviszed? Ez az igazi zsákbamacska. Aki adja, annak fogalma sincs róla, hogy milyen körülmények közé kerül (de nyilván nem is érdekli), aki pedig hazaviszi nem tudja, hogy milyen helyről származik és egyáltalán egészséges-e (de valószínűleg őt sem érdekli). Csak annyit tud, hogy egy macska. Bízzuk ezt a tenyésztőkre! Mindeninek jobb lesz úgy.

“Jobb, ha gazdához kerül, mintha az utcára tennék.”
Ezzel azért lehetne vitatkozni. Nem vagyok benne biztos, hogy aki egy menhelyig nem hajlandó elmenni, vagy esetleg megfogalmazni egy bemutatkozó levelet egy egyesületnek és aláírni egy szerződést, az olyan jó gazdi lenne. A másik pedig az, hogy akit a saját macskája nem érdekel, azt nem fogja az sem, hogy kihez kerülnek a kiscicák.

Ha utcára kerülnek, akkor ők lesznek azok a mentett cicák, akiket örökbe lehet fogadni, ami már ugye rendben van. Természetesen rendben van, de az már nincs rendben, hogy kétszer annyi a gazdikereső cica, mint a jelentkező gazdi.

Lehetne még ezt ragozni bármeddig, de ki lehet fejezni egy szóval is: IVARTALANÍTS!