Olvasási idő: 3 perc

Nemrég láttam egy posztot, amiben a házi szaporulatból kelletlenül megszületett kiscicáknak keresnek gazdát. Ez a tipikus „Vigyétek, ingyen van” poszt. Nem tudtam ellapozni, így megnéztem a hölgy adatlapját. Egészségügyi dolgozó, tehát azok közé tartozik, akiket a koronavírus-járvány óta istenít mindenki. Mondanom sem kell és nem is szeretném részletezni, hogy miért hozott ezzel szégyent a művelt emberekre. Gyakorlatilag én is szégyelltem magam egy kicsit helyette.

Erről mindenképp le akartam írni a véleményemet!

Először elmondom, hogy is nézett ki ez az egész. Két kép volt feltöltve, amin a kiscicák voltak. Tündéri szép cirmos és vörös kicsiket kell elképzelni. Elkezdtem megszámolni őket. Egy kartondobozba zsúfolva, téve, dobva – bármi legyen erre a megfelelő szó – voltak legalább tízen. Pontosabban nem tudom, hogy tíz volt-e vagy több, mert kettesével feküdtek egymáson hely hiányában. Maradjunk annyiban, hogy legalább tízen. A kartondoboz pedig természetesen szakadt, lyukas volt, benne egy láthatóan koszos ronggyal. A képekhez tartozó írás a következő volt: „Kis cicák ingyen elvihetőek. Akár már most is.” A mondatát pedig egy ehhez legkisebb mértékben sem illő nevetős fejjel zárta le.

Elkezdtem olvasgatni a hozzászólásokat. Kapott a hölgy hideget-meleget is. Többen poénosnak tartották a „Nagycsaládosok lettetek?” megjegyzéseket, többen örvendeztek azon, hogy milyen szépek a cicák, de voltak, akik jól megfogalmazott bemutatkozó levéllel demonstrálva mérhetetlen felelősségtudatukat, jelentkeztek gazdinak a következőképpen: „Helló kéne 2”. Erről csak az jutott eszembe, hogy vajon azt hiszi salátát vesz a piacon? Esetleg lemaradtam róla, hogy ma már ilyen a modern hentes? Így árulják a húst a levesbe? Nem tudom, hogy tud-e még az ember ennél tovább süllyedni és ha igen, akkor az milyen lesz. Volt olyan hozzászóló is, aki a következő néhány szóval fejezte ki igényét egy új családtagra: „Én elfogadnék egyet.” Neki csak azt mondanám, hogy a kocsmában el lehet fogadni, amivel megkínálnak, de itt most nem arról van szó. Egyébként a hirdetett cicák kép alapján közel sem érték még el az elválasztáshoz szükséges 8 hetes kort, de ez már tényleg csak hab a tortán.

Sok-sok megjegyzés érkezett ezeken kívül. Volt, aki szép, és volt, aki kevésbé szép szavakkal próbált az ivartalanítás fontossága mellett érvelni.

Tényleg érdemes megpróbálni meggyőzni? Manapság a macska fogyóeszköz.
– Elütötték? – Szerzek másikat.
-Kiscicák születtek? – Vigyétek, ingyen van.
-Beteg lett? – Macskát nem viszek orvoshoz.
-Ivartalanítás? – Értelmező szótárt!

Kihangsúlyoznám, hogy ez csak egy a sok közül. Minden egyes ilyen poszt alatt kialakul két tábor. Az egyik próbálja megértetni, hogy milyen a felelős állattartás és miért nincs rendben a szaporítás. A másik tábor pedig foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy a szaporítás, a felelőtlenség, az állatkínzás, az állatok elhagyása, kínzása, élettelen tárgyként kezelése teljesen rendben van. Sajnos sokszor vannak többségben a második tábor képviselői és minden esetben elszabadul a pokol a hozzászólások írói között. Soha véget nem érő vita a tompaagyúak és a felvilágosultak között.