Olvasási idő: 4 perc

Rengeteg gazdikereső csoport van a közösségi oldalakon, melyek közül többnek én is tagja vagyok. Gyakran szemlélem kívülállóként a különböző bejegyzéseket és a hozzászólásokat anélkül, hogy bármilyen kommentet hozzáfűznék. Nem egyszer, nem kétszer ültem már a gép előtt azon gondolkodva, hogy vajon miért itt élik ki magukat az emberek. Miért próbálnak felsőbbrendűként viselkedni? Miért ítélik meg egymást néhány mondatból?

Vegyünk néhány példát!

Adott egy poszt, aminek az írója 6-8 hetes kiscicát keres. (Egy felelős állattartó tisztában van vele, hogy 8 hetes kor előtt egy macskát nem lehet leválasztani, de jobb, ha a 10-12 hetes kort is megvárjuk.) Ezeknél a bejegyzéseknél szokott leginkább elszabadulni a pokol. Három opció létezik ilyenkor, ami a reakciókat illeti. Az egyik az, amit a legtöbbet választanak: minden nyomdafestéket nem tűrő kifejezéssel illetik meg azt a személyt, aki a posztot írta annak érdekében, hogy egy életre elvegyék a kedvét a macskatartástól, majd még többen csatlakoznak és kezdődhet is egymás sértegetése. A másik opció a segítő szándékú információátadás, amit én is preferálok, hiszen nem született úgy senki, hogy tisztában legyen a leválasztáskori megfelelő életkorral. Nekem még sosem volt vadászgörényem, tehát nem tudom mikor és milyen feltételek mellett lehet befogadni. Ebből pedig arra következtetek, hogy akinek nem volt még macskája, lehet, hogy azért nincs tisztában vele. Ezek a csoportok pedig egymás segítésére jöttek létre, nem pedig sértegetésre. Én az ilyen eseteknél mindig azt feltételezem, hogy a kulturált tájékoztatás célravezetőbb lehet, mint egy esetleges veszekedés elindítása. A harmadik lehetőség az, amit mindenkinek ajánlok, aki eddig az elsőt választotta. Ez pedig az, hogy továbbgörget és semmiféle választ nem ad.

Adott egy poszt, aminek az írója fehér kiscicát keres. (Nem a cica színe határozza meg a szerethetőségét, de mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy milyen macskát fogad maga mellé.) A felsorolt három opció itt is ugyanaz. Az első a letámadás. „Nehogy már ne legyen mindegy a színe.” „A feketét is ugyanúgy lehet szeretni.” stb. A második lehetőség itt igazából annyira nem is releváns, hiszen ezt választja az épeszű ember, aki nem itt vezeti le a felgyülemlett feszültséget, ők azok, akik akkor reagálnak, ha a feltételnek megfelelő cicát tudnak ajánlani. A harmadik itt is ugyanúgy ajánlott minden első opciót választónak: görgessen tovább, a véleményét pedig legyen kedves megtartani!

Százával látom az ilyen posztokat nap, mint nap. Olyanba is belefutottam már, amikor a saját elvem alapján azt választottam, hogy megpróbálok kedvesen rávilágítani a posztoló tévedésére, de pont ő volt az, aki erre nem volt nyitott és akaratom ellenére is elindult a veszekedés. Tehát van ilyen is, de akkor se én legyek az, aki elindítja! Persze ilyen esetekben folytatni sem szoktam, inkább továbblapozok.

A következőt szó szerint idézem: „6 hetes kiscicát keresek felelős tartásra.” Ebben remélem a többség látja az összeférhetetlenséget. Ez csak akkor állná meg a helyét, ha az illető mamacicát kívánna befogadni egy alom kiscicával együtt. Ennyire viszont nem vagyok naiv, hiszen nyilván nem is így gondolta. A 6 hetes cica felelős tartása a mamája nélkül gyakorlatilag nem lehetséges, amennyiben szándékos leválasztás történik. Persze vannak olyan helyzetek, amikor az élet felülírja ezt és a kicsi élete múlhat azon, hogy biztonságba helyezzük.

Volt, aki a lányának keresett 1-2 hetes cicát azért, hogy annak felnevelésével tanuljon felelősséget. Egyből utána is néztem, hogy milyen játékszerek vannak erre a célra és óriási a kínálat. Számtalan lehetőség létezik, amivel senkinek az életét nem veszélyeztetjük. Csak sajnos ebben az esetben a szülőnél kellene kezdeni, ugyanis nagy hiányosságokat szűrtem le ebből a bejegyzésből. Nem gondolom, hogy egy meggondolatlan szülő hiányos nevelésben részesülő gyermekének játékszere kell, hogy legyen egy még szilárd ételt elfogyasztani sem képes élőlény csak azért, hogy játsszon vele, a cica pedig jó esetben is csak egy súlyos fejlődési és mentális rendelleneségekkel élő problélmás felnőtté válik. Igen, jó esetben. A rosszabb eset a valószínűbb: fel sem nő, hiszen megfelelő hozzáértés és felelősségtudat nélkül nem lehet életben tartani és máris az emberi butaság áldozatává válik.

Egy valamit ne felejtsünk el! Ha te megítéled őt egy pár mondatos posztból, ő lehet, hogy ugyanúgy megítél téged a támadó kommentedből. Olyan legyen az a komment, amilyen képet szeretnél mutatni magadról! Tükrözze azt a segítőkészséget, amilyen vagy!